Bevezető
2023. nov. 23. 3:29 ,
Nincsenek hozzászólások
Amióta megismerkedtem a belső taoista gyakorlatokkal megváltoztam, testem fiatalosabbá, szellemem rugalmasabbá, lelkem mélyebbre jutóvá vált.
Felfedeztem: Fölöttem az ég, alattam a föld, bennem a létra.
Az alapszabály, ami szerint igyekszem élni:
- Természetes fizikai aktivitás. - minden nap Csí gyakorlatok
- Mindig van életcél.
- Stresszcsökkentés és helyes stressz kezelés. - meditáció
- Mérsékelt kalóriabevitel. - 80 %-ra eszem magam tele
- Növényi alapú étrend.
- Mérsékelt alkoholfogyasztás
- Spirituális elkötelezettség. - belső hit ereje
- Erős családi kapcsolatok.
- Aktív társasági élet.
"Életünk azzal telik, hogy két alapvető szükségletet elégítünk ki, amelyek életben tartanak bennünket, táplálnak, új erőt adnak és a hosszabb életet biztosítják. Ezek:
1. A fogyasztás (ital, étel stb.)
2. A mozgás
a) a szellem „mozgása” (a gondolat)
b) a test „mozgása” (a lélegzés, valamint szerveink és végtagjaink egyéb funkciói)
c) a nemi élet
Az élet akkor ér véget, ha valamelyik említett szükségletet már egyáltalán nem vagy csak
részben elégítjük ki. Ha nem kapunk táplálékot, szervezetünk csupán tíz napig képes élni. Ha nem
adjuk meg a szervezetnek a megfelelő mennyiségű tápanyagot, rövidebb ideig élünk. Ha pedig
testünket megfosztjuk a mozgástól, elsorvad, ha az alapvető mozgásokat nem végezzük el,
legyengül. Ez utóbbi premisszából kiindulva hozták létre a régi taoisták a revitalizáció (új életre
keltés) taóját, vagyis a gondolat, a lélegzés és a mozgás új filozófiáját és módszerét.
A revitalizálás taója olyan rendszer, amelynek alapja a különböző szellemi és fizikai gyakorlatok
összessége, ezeket „belső taoista gyakorlatok”-nak nevezzük. Ezek a gyógyhatású gyakorlatok,
melyek belső szerveinket képesek energiával ellátni az ifjúság, az egészség, és a betegségekkel
szembeni védettség titkai. Jótékony hatása a szervezet működésének lassításából, a harmóniából,
a nyugalomból, a pontosságból, az egyszerűségből adódik és abból, hogy a hangsúlyt a belső
dolgokra helyezi.
A belső taoista gyakorlatok teljesen eltérnek a hagyományos testi gyakorlattól. A hagyományos
gyakorlatok, mint a labdarúgás, az ökölvívás, a torna, a súlyemelés, a jóga és a harci játékok talán
elősegítik a test szépségét, de mindez gyakran a belső szervek energiatartalékának a terhére
történik, ez pedig fogékonnyá teszi a szervezetünket a betegségekkel szemben és a szervezet
korai elöregedését idézi elő. A fáradtság, a stressz, az erőkifejtés, a fájdalom és a hagyományos
testi gyakorlatok által megkövetelt természetellenes pózok megzavarják a belső szervek finom
működését. Pedig éppen ezek a belső szervek biztosítják a szervezet regenerálódását és egyben
a harcolnak mindennel, ami betegséget idézhet elő. Tehát ha bármiben is gátoljuk megfelelő
működésüket, a szervezet képtelen lesz az elhalt, megkopott sejteket pótolni, nem tud harcolni a
mikrobák, vírusok ellen. Vagyis elmondható, hogy a belső szervek elvégzik mindazt, amit a kifejlett
izmok képtelenek megtenni: védelmet nyújtanak a szervezetnek az öregedés és a betegség ellen.
A belső taoista gyakorlatok védenek, gyógyítanak és új energiát adnak a belső szerveknek.
Márpedig ha ezek egészségesek, a test visszakapja természetes szépségét.
A hagyomány szerint a belső taoista gyakorlatok Sárga császártól erednek, ő volt az egyik
alapítója az élet és a hosszú életkor tudományának és filozófiájának, amelyet taoizmusnak
nevezünk. Kínai nyelven a revitalizáció taója: Jang Seng Su. Ez a kifejezés a hosszú, egészséges
és boldog életet jelenti, melyet olyan szellemi és testi gyakorlatok révén érhetünk el, amelyek
megelőzik a betegséget és meggyógyítanak, visszafordítják az öregedés folyamatát, és serkentik a
szervezet minden működését. Az éltető tao nem sport. Nem azért született, hogy valamiféle versengésbe hajszoljon és arra
kényszerítsen bennünket, hogy fárasztó, kimerítő gyakorlatokat végezzünk, melyek
szükségszerűen stresszt, feszültséget és energiaveszteséget okoznak, vagyis megrövidítik az
életüket. Nem mondható harci sportnak sem. Ellentétben a karatéval a kung fu-val vagy más
hasonló gyakorlatokkal, itt nincs feszültség, és semmiféle kimerítő mozgást nem kell végezni. Ha
lassúnak tűnik is a t’ai-csi-csuan mozdulatsorozat, mégis feszültségeket kelt, mert eredetileg harci
technika volt. Van azonban valami ami a t’ai-csi-csuan-t az éltető taohoz közelíti: a test és a
szellem egyesítése. Az éltető tao nem a szó szoros értelmében vett jóga, mert nem kívánja a test
kicsavarását, nyújtását, hajlítását. Nem is a meditáció egyik formája, mert ennek leggyakoribb
változatai a gondolatok „kiürítését” vagyis a szellem „dezaktiválását” szolgálják.
Az éltető tao esetében a hangsúly nem a külső fejlődésre helyeződik, hanem valóban a
belsőre. A tao gyakorlásának kezdetén elsősorban a testi mozgásra kell figyelni, de ahogy
haladunk, úgy csökken ez a mozgás, hogy csak a belső mozgásra összpontosítsunk. Így egy már
haladó taoista a gyakorlatok közben ugyan testileg mozdulatlan, de életerő tölti el és bensőleg
nagyon aktív lesz. Olyan gyakorlat, amely nem alapul a mozgás belső erején, nem tartozhat az
éltető tao-hoz.
Az éltető tao ereje nagy rugalmasságában rejlik. Bárki, korától, egészségi állapotától
függetlenül, tetszés szerint végezhet belső taoista gyakorlatokat anélkül, hogy bármilyen
segédeszközre szüksége lenne. Ha megfelelően használjuk, az éltető tao módszere átalakíthatja
az anyagcsere alapvető rendszerét, a légzést rendkívül hatékony gyógyító eljárássá alakíthatja át.
Sőt, az, hogy az ember szellemi állapotának és teste mozgásának teljes tudatában van, maga is a
gyógyítás egyik lehetőségét jelenti.
A rendszer őszinte és önzetlen alkalmazása olyan állapotot idézhet fel bennünk, hogy új módon
fogjuk a világot megérteni, életünk hosszú és boldogabb, szellemi képességeink pedig
megsokszorozódnak.
Ne feledjék, ha külső gyakorlatot végeznek, belső gyakorlattal kell párosítani.
De amikor csak belső gyakorlatok kerülnek sorra, elhagyhatják a külső gyakorlatokat."
6